, (zarándok-ol) önh. m. zarándokol-t, v. zarándoklott, htn. zarándololni v. zarándoklani. Idegen földön gyalogutazik; különösen valamely bucsujáró szent hely látogatására megy. "Elmene, ember Judának Betleheméből, hogy arándoklana Moabitidisnek vidékében. (Bécsi codex Ruth. I. fej.