, ZĚNGEDĚZ, (zěn-ěg-ed-ěz) gyak. önh. m. zengeděz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Folytonosan, vagy bizonyos mérséklettel, s kedves érzésre gerjesztve zeng, hangzik, énekelget. Vonz tárgyesetes viszonynevet is. Édes, epedő, szomorgó dalokat, éneket zengedezni.