, fn. tt. zuvat-ot, harm. szr. ~a, v. ~ja. A székelyeknél divatos szó. 1) Tudakozódási mód, midőn a hallott hírt vádat, személyről személyre visszamenve addig kutatják, mig végre annak kútfejéhez jutnak. Különösen, ellopott jószágra nézve, zuvatra vinni a dolgot, azt jelenti: ha a lopott jószág valakinél megtaláltatván, kimutatja, hogy azt hol s kitől vette, ez ismét urát adván, a harmadik, negyediknél mindaddig puhatolódnak, tudakoznak, fürkésznek, mig azon személyhez jutnak, akin a dolog megfeneklik, vagyis, aki annak urát adni nem tudja, tehát reá bizonyodik, hogy ő az, aki azt ellopta. 2) Szájról-szájra adott mende-monda, hírharang, rágalmazás.
Minthogy e szónak származékai zuvatol, zuvatos a szokottabb szavatol, szavatos szóknak felelnek meg, kétségtelen hogy zuvat a szó főnév származéka s eredetileg zuvat v. szovat vala. És csakugyan a Tájszótár szerént Cserey Elek a zuvatos szót így értelmezi: szavattyus azaz szavatos.