, ZÖRDÜL, (zör-d-ül) önh. m. zördűlt. Zörögni kezd, vagy egyes zör hangot ad. Zördül a kapu, ajtó, ha megrúgják, megrázzák. Zördül a köves uton megindított szekér. Erős széltől, álgyulövéstűl megzördülnek az ablakok. Átv. öszvezördűlni am. egymással öszvepörölni, szóvitába, pörbe szállani.