, (zu-og-ol-ó-od-ik) belsz. m. zúgolód-tam, ~tál, ~ott. Akármiféle felsőség ellen haragra, boszúra gerjedvén, föllázadván, nyilván, vagy alattomban fenyegető hangon zúg, zajong, morgolódik, lázongva panaszkodik.
"Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!
S benne az erény diadalát;
Mert különben sorsod és e föld
Isten ellen zúgolódni költ.
Arany J. (Fiamnak.)