, (zör-ög) gyak. önh. m. zörög-tem, ~tél, v. zörg-öttem, ~öttél, ~ött; htn. zörög-ni, v. zörg-eni. Bizonyos ütődés, ütközés, rázás stb. következtében tompa erős zör-féle hangokat ad. Zörög a szél rázta vagy lábbal rugdalt kapu. Zörög a kocsi. Zörög a haraszt. Személyre vonatkozva ily nemű zajt csinál. Valaki zörög az ajtón, ablakon. Ne zörögjetek! Átv. ért. perlekedő, lármás hangon beszél, zörgődik, zörgölődik. Mindég zörög mint a törött fazék. (Km.). Megindult a zörgő malom (km.) átvitten am. zörgölődni kezd. Ikerítve: zörög-börög.