, mn. tt. zódét. Balaton mellékén jelent mohón evőt, zabálót, ételben, italban telhetetlent. Székely nyelven: szódé. Ez utóbbi szónál rokonságba hoztuk a latin sat, sat-is, sat-ur, sat-io, a német satt, a góth szad szókat, melyeket Eichhoff és Kaltschmidt a szanszkrít szádh (anfüllen, vollenden) törzszsel hoznak viszonyba. Ugyanezen törzs Boppnál am. perficere, superare. A khálmuk és mongolban zódik v. dzódik am. harapós pl. kutya. Irva zaghudak, azonban Bálinti Gábor szerént a szó közepén aghu a kiejtésben hosszu ó-vá változik, mint több számtalan esetben. (Sajátlag a torokhang kihagyatik, s megmaradt két önhangzó egybeolvad, mint khán =khagan, bátur=baghatur [magyar bátor] szóban is. A törzs zaghu- (zó-)khu am. harap-ni.