, fn. tt. zacskót. Tulajd. ért. a zsák szónak kicsinzője, s am. zsákocska, vagyis kicsi zsákhoz hasonló erszény, latinul: sacculus, németül Säckel. Őszvetéve: pénzeszacskó, melyben pénzt tartanak; dohányzacskó, turózacskó. Átv. zacskóhoz hasonló takarója valaminek, pl. tökzacskó, magzacskó (némely növényeknél). Más kiejtéssel zsacskó (Káldinál is). Túl a Dunán nemely tájakon a z v. zs elhagyásával acskó. E szóban a gyökbetü a képző betüjével átvetve ejtetik, minthogy zsák-csó-ból változott zsacskó- v. zacskó-vá; és valóban is eléjön a régieknél zakcsó alakban, pl. a Carthausi Névtelennél "Egy éjjel kedég felkele es méne közikben a szegényeknek egy zakcsó pénzzel. (Sz. István Legendája). A Régi Magyar Passióban is: "Es monda nekik: Mikoron küldélek titeket zsakcsónál kil (zsacskó nélkül) es tassolynál kil es sarunálkil (Toldy F. kiadása. 38. 1.) mi némely más szóknál is megesik, milyenek: háskó = hágosó, hágcsó; szöcskő = szököső, szökcső; tamariska = tamariksa a latin tamarix után; talicska néhutt = taligcsa; faricskál = faragcsál.