, (zab-gyerměk) ösz. fn. Házasságon kivül nemzett és született, törvénytelen, fatytyú-gyermek; kemenesali tájszólással: zabli.
Mennyiben a zab más nemesebb gaboákhoz képest alábbvaló eledelt nyújt, s ennél fogva olcsárlás tárgyaul is szolgál: innen azt vélhetnők, hogy a fattyugyermek ezen elnevezésénél átv. érteményben az olcsárlás alapfogalma rejlik. Azonban, ha a magyarból elemezni lehet, valószinű, hogy valamint a fattyu szó a rendkivüli buja fajzástól kapta nevét, hasonlóan a zabgyermek is szap gyöktől; t. i. amannak első alkatrésze zab rokonhangok változásával hasonló azon szap gyökhöz, melyből szapora származott, vagyis a zabgyermek oly fajzat, melyet rendkivüli buja nemzőösztön szaporított. Figyelmet érdemel az arab persa zab 1) membrum virile; 2) scortum paer (Vullers) azaz fattyúgyermek.