(zěn-ész) fn. tt. zenész-t, tb. ~ek. 1) Általán, zenemüvész. 2) Ki egy vagy több hangszeren játszik. Ídegen nyelven: muzsikus, muzsikás. Templomi, tábori, szinházi zenészek. Mükedvelő zenész.
"És jőnek a zenészek:
Pintyőke és a csíz.
Vörösmarty. (Madárhangok).
Rovarfaj, mely zizegő tulajdonságától vette nevét.