, (zene-bona) iker fn. tt. zěnebonát. Átv. ért. lázongás, zajgó háborgás, forrongás, zavargó perpatvar, pártoskodók viszálkodása. Nagyobbszerüsége által különbözik tőle forradalom. "Hogy ha Isten könyörülne rajtunk... ěs minden zenebona nélkül szabad választástok lenne. Báthori István király 1578-ban. (Magyar Történelmi Tár. VIII. K. 214. 1.) Eredetre nézve a két természeti gyökhang zen, bon ikerített származéka, milyenek ezek is: dérdúr, deredara, terefere, teretura, szuszimuszi, licslocs, tritytroty, mendemonda, szíszó, szíreszóra stb. Legközelebb áll hozzá a csupán zavaros hangokat jelentő zenezuna.