v. ZENDITŐ, (zön-d-ít-ő) mn. és fn. tt. zendítő-t. Átv. ért. aki vagy ami zajos háborgásra, forradalomra, fölkelésre, ellenszegülésre izgat. Zendítő szónok. Zendítő beszédek, röpiratok. Mint önálló főnév jelent személyt, ki zendűlésre, pártütésre, forradalomra izgat.