, (zát-ony) fn. tt. zátony-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Föltorlódott föveny a folyók, tavak-tengerek fenekén vagy fölmagasodó sziklás vizfenék, mely valamint egyfelől a meglábolást, átgázolást lehetővé teszi, másfelől a hajóknak akadályt v. gátot s néha veszélyt is okoz. Zátonyon megfeneklett hajó. Zátonyra vetett gálya. Zátonyra jutni, kerűlni.
A magyarból elemeze a zát törzs talán am. gát, tehát zátony annyi volna mint gátony. Egyébiránt Miklosich szerént szlovákul szinte zátony (Sandbank), újszlávul pedig záton am. sziget (Insel.) Jancsovicsnál egyik sem jön elé.