, (zászlós-úr) ösz. fn. A régi magyar védrendszerben igy neveztettek mindazon főurak, kik kötelesek voltak saját zászlóik alatt úgynevezett bandériumot vezetni a harczba, köz zászlósurak, kiktől különböztek a valódi zászlósurak (barones regni) vagyis az ország és királyi udvar főhivatalnokai, s méltóságai, u. m. a nádor, országbiró, horvát- és tótországi bán, tárnokmester, továbbá föajtónálló, főasztalnok, főkamarás, a magyar testőrsereg kapitánya, és a pozsonyi gróf. Régente e czimet és rangot viselték az erdélyi vajda, a szörényi, macsói, temesi bánok, s az auranai perjel is.