, (zár-koz-ik) k. m. zárkoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. Az ajtót, kaput magára zárja, hogy másik hozzá ne jöhessenek. A magánykedvelő ember zárkozni, bezárkozni, elzárkozni szeret. Hogy meg ne találják, a kályhalikba zárkozott. Átv. elszigeteli magát, nem közlékeny, nem nyilatkozik. Magába zárkozik. Különböztetésül V. ö. ZÁRÓDIK.