, (zár-ad-ék) fn. tt. záradék-ot, har. szr. ~a. 1) A beszéd szövegének azon mellékes mondata, tétele, vagy egyes szava, melyet zárjel közé szokás irni. l. ZÁRJEL. 2) Különféle okmányok, u. m. törvényczikkek, szerződési kötvények, rendelvények, egyezvények stb. szövegéhez csatolt, s bizonyos kivételt, vagy föltételt, vagy korlátozást tartalmazó toldalék. (Clausula). Régi törvénykönyvünkben nevezetes az Aranybulla harminczegyedik czikkének ilyetén záradéka (az ellentállásról, mely az 1687-ik évi 4-ik törvényczikkben eltöröltetett).