, áth. m. zaklat-ott par. zaklass. 1) A vonómarhát különösen a lovat sebes menésre sürgeti, hajtja, kergeti. Rosz úton lassan hajts, ne zaklasd a lovat. 2) Szélesb ért. valakit keményen, szigorún, kinozva sürget, hogy valamit tegyen, dolgozzék, teljesítsen; erőszakosan gyötör. Zaklatni a cselédeket, alattvalókat. Az adóst zaklatni, hogy fizessen. Továbbá valakit üldöz, kerget. Úton, útfélen zaklatni az ellenséget. Szabó D. szerént: kényszerít, únszol, nyomorgat, kerget.
Ha e szóban alapfogalmul a kergetést veszszük, úgy törzsre nézve rokon a száguld (v. szaguld) szágódik, (azaz sebesen nyargal) igével, melynek törzséből lett száglat v. szaglat, némi hangváltozással zaklat. Egyébiránt V. ö. ZAKATOL; ZAKURÁL.