, fn. tt. zamat-ot, harm. szr. ~ja. A gyümölcsnek vagy szeszes italnak, különösen a bornak sajátnemű íze, és szaga, kivált mely az inyeket kedvesen ingerli. Szamócza, ananász zamatja. Ezen bornak igen jó zamatja van. Más kiejtéssel: szamat. Átv. ért. ami a kedélyi, szellemi és erkölcsi élvezetet mintegy füszerezi. Beszédén a finom társalgás zamatja ömlik el. Vallásos zamatú szónoklat.
Mennyiben az izlési érzék a szaglásival legszorosabb viszonyban áll, ennélfogva alapértelemre és gyökhangra nézve rokonok vele szag (Sopron megyében a Tájszótár szerént zag), szamócza, szimat. V. ö. SZAG, SZAMAT, SZIMAT.