, (zab-ol-ó) fn. tt. zabló-t. Lábakon álló, s ide-oda mozgatható váluféle edény, melyből a lovakat zabolni, azaz zabbal, de szénával és szecskával is etetni szokták. Különösen, milyek a csárdák s kocsmák előtt az utasok lovai számára készen állanak. Így nevezik azon tojásdad kosarat is, vagy kifeszített ponyvafélét, melyeket zaboláskor a ki nem fogott lovak elé a rúd végére szoktak akasztani.