. mn. tt. vaszkát. Mondják méhekről, melyek vesztegelve henyén töltik az időt, s mézet nem takarítnak. Vaszka méh. Ezen méhek hitványabb testüek a munkásoknál s ennél fogva alapfogalomban egyezik nevökkel a hitványat, soványat, veszendőt jelentő poszka, poszáta; vékonyhangon veszke, a vesz (perit) gyöktől, akár azért, mert veszni készül, akár pedig mivel veszteg tölti, vagyis vesztegeti az időt.