, fn. tt. vaszak-ot, harm. szr. ~ja, v. ~a. Túl a Dunán, nevezetesen a Kemenesalon divatozó tájszó, s am. holmi dibdáb jószág, hánytvetett pogyász; kaczat, retyemutya. Talán átv. ért. az állatok tanyáját, buvó v. alvó helyét jelentő vaczok v. vaszok változata, mennyiben ez is öszvehordott, s hánytvetett, kuszált holmiból áll. Ugyanazon törzsből ered vaszkota, v. viszkota. V. ö. VASZKOTA.