, (vás-ik) k. m. vás-tam, ~tál, ~ott. par. vássál. 1) Mondják mindenféle szilárd állományu testről, midőn csiszolás, súrolás, dörzsölés által kopik, tömege fogy, szélei, fölszine, élei, hegyei kisebbek lesznek stb. A vas is elvásik idővel. (Km.) Vásik a csizma talpa, a kerék sine. A bőr levásott a tenyeréről. Ruhája elvásott. Vásik a fejsze, a szantóvas, a kés, a kard éle. 2) A fogakra vonatkozólag, némi savanyú ételtől v. fanyar italtól megtompúl, s rágásra alkalmatlan. Savanyú szőlőtől elvásott a foga. Nem vásik benne a fogad, azaz, nem eszel belőle, vagy nem nyered meg a mit kivánsz. "Mert az ő almaételével az én fogam kezd megvásnia. Levél 1557-ből. (Szalay Ág. 400 m. 1. 271. 1.). 3) Valamire, valakire nagyon vágyni v. vágyódni, mintha t. i. a foga vásnék (v. fájna) reá. "Vannak kik reád vásnak, nem engedlek én másnak. Népdal (Erdélyi gyüjt. I. köt. 9. 1.). Igy a székelyeknél is. l. VÁSÓDIK. 4) A mult részesülőben vásott átv. ért. am. pajkos, kirugó. l. VÁSOTT. Azon hasonló gyökhangu szók osztályába tartozik, melyek a testek részeinek erőszakos elválására vonatkoznak, mint ás, áj, váj, vág, vés, továbbá válik, feslik, fejlik, és származékaik. V. ö. VÁL, ige és VÁG. Rokon vele mind jelentésben mind hangokban a ,feslik ige fes gyöke, úgy hogy váslik és feslik, váslott és feslett már csak al- és fenhanguságban különböznek. Továbbá idegen nyelvekben rokon vele a szanszkrit vasz (findere, abscindere. Bopp F. Glossarium, az 5. sz. a.). Vámbéry Á. szerént csagataj nyelven ain-mak am. elkopni, vás-ni; aundur-mak, koptatni, vásítni, ainmi kopott, vásott.