, (vás-ít) áth. m. vásít-ott par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Eszközli, okozza, hogy valamely test vássék, elvássék; csiszolva, dörzsölve, surolva koptat, tompít stb. A forgó kerék vásítja a tengelyt, a keréksint vásitja a kemény út. A hosszas irás elvásitja a toll hegyét. A fű elvásitja a kaszát, a gabonaszár a sarlót. A savanyu gyümölcs, ital elvásítja a fogakat. V. ö. VÁSIK.