, (vas-as) mn. tt. vasas-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Vasrészekkel bővelkedő, amiben vaselemek vannak. Vasas ásványvizek, kövek. 2) Amit vassal erősitettek, összeforrasztottak stb. Vasas hordó, vasas szekér, vasas láda. 3) Kinek pánczéla vasból van. Vasas katona, vasas német; ez értelemben önálló főnevül is használjuk, s ekkor többese: vasasok. A katholikus naptárban: Vasas Szent Péter napja, august. 1-sején, mint e szent apostol fogságának emlékünnepe. (Petrus in vinculis.)