, (vas-al-ó) mn. és fn. tt. vasaló-t. 1) Aki valamit vasal. Szekeret, lovat vasaló kovácslegény. 2) Aki úgy nevezett vasalóval ruhanemüeket, szöveteket kisimít. Vasaló szobaleány. Vasaló szabólegény. 3) Háromszögforma s mintegy arasznyi vastégla, melyet megtüzesitve s tokba zárva, vagy pusztán is ruhanemüek kisimitására használnak a szabók, mosónők stb. Máskép: téglázóvas.