; (var-s-a) fn. tt. varsát. Vesszőből font, hosszukás kosárforma eszköz, melylyel az álló vizekben halakat és csíkokat fognak. Magas hangon a Vág mellékén verse, Szabó Dávidnál vörse alakban is. Hallgat, mint csík a varsában. (Km.). "Ő varsájába (in sagena sua) vonta és ő hálójába gyüjtötte... Azért kiterjeszti ő varsáját, és nem szőnik mindenkoron nemzeteket megölni. (Bécsi cod. Abakuk. I.).
Azon r gyökhangu, s bar ber, far fer, par per, mar stb. gyökü szók osztályába sorozható, melyek valami köröset, kerekdedet; pergőt, forgót jelentenek: Képeztetésre hasonlók hozzá: morsa (morzsa) torsa (torzsa).