, (vár-os) fn. tt. város-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Eredetileg, vár gyanánt erődített, vagy falakkal készitett helység, honnan a kulcsos város régi nevezet. Szélesb ért. bizonyos szabadalmakkal, s ami legkevesebb, vásári szabadalommal felruházott község, melynek lakosai a kivánt képesség mellett polgár czimet viselnek, s főleg kézmivekkel és kereskedéssel foglalkoznak. A törökben: város csak külvárost (fauburg-ot) jelent. Szabadalmak különbségére nézve: szabad kir. város, mely a megyeitől elkülönített saját törvényhatósággal bír; s ezekhez számittatnak a bányavárosok is; püspöki város (püspök székhelyével); mezőváros, jászkún, hajduváros. Főváros, anyaváros, székváros, fejedelmi város. Keletkezése idejét tekintve: ó város, új város Részenkint véve: belváros, külváros. Lakosainak különbségére nézve: ráczváros, czigányváros. Terjedelmére: nagy, kis város, népes város. Körületére nyilt, keritett város. Főbb hivatalnokai: városfő-, alpolgármestere, főispánja; város kapitánya. Város tisztjei, szolgái, rendőrei, hajdúi. V. ö. FALU. Az illető tulajdonnévhez harmadik személyraggal járúl. Pest városa, Buda városa, ma egyesítve: Budapest városa. Némi különböztetésül l. VÁRAS.