, (varr-og-a) fn. tt. vargát. A régi czéhrend szerint, mesterember, ki bőrből saru, bocskor, bakancs, vagy czipőféle lábbeliket varr s különbözik a csizmadiától, kinek műköréhez a régi úgy nevezett "articulusok szerint a csizmák és magyar topányok csinálása tartozik. Több városokban a csizmadiák remeke kordoványból nőcsizma és férfi topány volt a legújabb időkig. Német varga, ki német szabásu lábbeliket (stibliket), azaz német sarukat készít. Tót varga v. horvát varga v. cserző varga, ki önmaga által gyártott tehén és lóbőrből durvább mivű, vastag talpu sarukat a bakancsokat varr. Bocskorvarga, ki bocskorokat készit. Czipő- v. czipellős varga, ki női s gyermekczipőket varr. Egyébiránt ma már, a czéhkülönbségek daczára, az ügyesebb városi csizmadiák német vargai munkákat is csinálnak, és viszont. Valamint a németeknél a szabók, úgy a magyar köznép nyelvén a vargák különféle gúnynevek, és csúfolódó élczek tárgyai, ellenben a csizmadiák ritkábban. Húzza mint varga a bőrt. Siet, mint varga a vásárra. Megrázza, mint Krisztus (nagy pénteki kerepelő) a vargát. Még némely közmondatok: Igen tud varga lovat patkólni. Vargához viszi az ekevasat. Varga ne szóljon feljebb a kaptánál. Varga vargának ha barátja, csuda. Nem illet vargát veres köröm. Örül a varga ha kaptáját hihúzta. Varga cserezze ki bőrét. Eb a varga bőr nélkül. Vargakésnek nincs, nem is lesz tokja. Ritka vargának jó saruja. Hadd morogjon a varga, csak jó sarut varrjon. Átv. jelent durvát, gorombát vagy a maga nemében hitványat. Vargalégy, mérges pőcsik, Vargahal, igen szálkás husu czompó.
E szónak gyöke varr, melyből gyakorlatos képzővel lett a szokatlan varrog ige, s ebből varrogó, varroga, varrga, mint: bugyoga, czinege, fürge, pörge stb. Ily származási viszony van a latin suo és sutor s a tót sijem és svecz között. Általában csak egy r-rel szokták irni.