, (varázs-ol) önh. és áth. m. varázsol-t, v. varázslott, htn. ~ni. v. varázslani. 1) Büvös mesterséget űz. 2) Büvölés által bizonyos változást, tüneményt eszközöl, p. megigéz, megront, széppé, erőssé tesz stb. 3) Régente am. jósol; V. ö. VARÁZSLÁS. 4) Túl a Dunán némely tájakon am. viraszt, máskép: verázsol. Ennek törzse tulajdonkép a tájdivatos verrad azaz virrad v. virad szóéval azonosnak látszik s am. virazsol.