v. ~IGE, (varázs-ige) ösz. fn. Ige, az az, egyes szó, vagy értetlen mondat, melynek kiejtésével a büvölő személy látszólag csodás tüneményeket hoz létre. Ilyenek a dauzsolás, birbitelés, vahákolás, vahorászás, hókuszpókusz. A boszorkánynyomás ellen: Kaszakő a fülébe, disznószar a szájába. Vagy midőn a kihullott foggal a kemencze szurdékba kiált a gyermek: Egér egér adok neked csontfogat, adj te nekem vasfogat.