, (vany-ig-a) mn. tt. vanyigát. Sovány, nyomorúlt, hitvány, nyuzga. Kriza Jánosnál gyáva, gyenge mint a venyige. Vanyiga gyerek, ember. Törzse azonos a vány törzszsel, mely vanyalít-nál is rövidülve jön elé. V. ö. VÁNY. Képeztetésre hasonlók hozzá: nyafiga, guriga, taliga, melyekben a gyakorlatos igeképző og kicsinző ig-re változott, s eredetileg: nyafogó, gurogó, tologó, tehát ványogó.