, (váp-a) fn. tt. vápát. 1) Láp, v. lápa, lápos hely, azaz, mocsáros lapály, vizállás, tócsa, fertő (Szabó D.). 2) Gödör, mélyedés, homorú szöget képező hajlás. Vápahupa, völgydomb, hegyvölgy, néhutt máskép: hápahupa, hátahupa, hátahoporja, Lugossynál: hépe-hupa, a székelyeknél: vápa-kotya, is. Térd vápája, hajlása. Vápa a bányában, árok forma mélyedés. Miklosich szerént vapa ,stagnum jelentésben régi szláv. Azonban ,lápa nála nem jön elé, pedig e két szó a magyarban azonos mert az l és v hangok benne úgy váltakoznak, mint lép és vép, lék és vék, láz és váz szókban.