, fn. tt. varádics-ot, harm. szr. ~a. Növénynem az együttnemzők seregéből és nősözvegyek rendéből; vaczka kopasz; fészke félgolyóbis, födelékes; virágának szirmai csak száraz nyáron nőnek meg; bóbitája párkányos. (Tanacetum). Fajai Diószegi-Fazekasnál: berzedt, giliszta, bodros varádics. A gilisztavarádics köznépiesen varádicskóró; máskép: gilisztavirág. Vad varádics népiesen am. libapimpó (potentilla anserina): máskép szintén népiesen: pipefű, lúdpázsit, fejér v. ezűstös hátu fű.
Miklosich szerént új szlávul: vratič, szlovénul: vratič, csehül: vrátič, vratyč, lengyelül wrotycz.