. (van-al) elavult ige, a van igének származéka s annyit tesz, mint folytonosan létezik; vagy birtokában van valaminek. A Müncheni codexben betü szerinti forditással a latin bene habebunt értelmében am. meggyógyul. "Betegekre vetik kezeket és megvanalnak. Ebből alakult át csekély öszvehuzással és hasonulással a régies vall (= van-al, van-l); l. VALL.