, (vál-ó-os-od-ik) k. m. valósod-tam, ~tál, ~ott. 1) A mi eszmében, tervben, szándékban létezett; tettleg, tárgyilag is valóvá vagy valóssá lesz. 2) Amiről sejtésünk, gyanunk, előérzésünk, jóslatunk volt, bebizonyodik, teljesedik, mint igazán létező tünik elé. Sejtelmem, gyanum valósodott. Amit jövendöltél, nem valósodott. Máskép: valósúl.