, (vány-ol) áth. m. ványol-t. 1) A gyapjuszövetet, zeke- s harisnyaposztót úgy nevezett ványolómalomban, vagyis kallóban beavatja, öszveveri, s megtisztitja. Mit a Tájszótár Incze József után így ir le: "Mikor a zekeposztót megszövik, elküldik a malomba, hol feltürve, vízzel tele váluba teszik, erre, mint a kásatörő kés olyan bot jár rendre, melyeket a víz hajt s minthogy ezen botok csapanólag esnek a posztóra, azt nemcsak összeverik s avatják, hanem a váluban forgatják is; az ilyen malom ványolónak neveztetik. 2) A ruhát viselés által koptatja. V. ö. VÁNY; VANYALÍT.