, ösz. fn. Pásztorkodó, legeltető nép, melynek, minthogy a földmiveléssel nem foglalkodik, állandó tanyája, telepe nincsen, hanem minden vagyonával, mely leginkább barmokból, sátrakból áll, majd ide, majd oda költözik; s göröglatinosan nomádnépnek hívatik, ezen görög szótól: nomas (= legeltetve ide s tova járókelő) ez pedig νομη (= legelő), ez ismét νεμω (= legeltetek) szótól ered.