, (vany-al-ít) áth. m. vanyalit-ott. htn. ~ni v. ~ani, par. ~s. Kriza J. szerént a székelyeknél: "hirtelenében (könnyedén, felületesen) készitni valamit, pl. ha egy szegényebb gazda némi díb-dáb kertelést készített, mondják: vanyalított. Igy a gazdasszonyok is mondják: egy kis vacsorát vanyalittok. A Tisza vidékén sem ismeretlen szó. Rokon hozzá a székelyeknél mind törzshangokban, mind jelentésben: pónyál; és Szabó Elek szerént fányol.