, (vándor-ol) önh. m. vándorol-t, v. vándorlott, htn. ~ni, v. vándorlani. 1) Általán, folytonosan úton van, ideoda költözik; csavarog. 2) Különösen, bizonyos mesterség gyakorlása és ügyesség szerzése végett idegen helyeken, tartományokban, s illető műhelyekben megfordúl s dolgozik: Népnyelven öszvehúzva: vándol, mint a népdalban: Egy szegény legény vándolni készül, de nincsen kenyere.