fn. tt. vám-ot, harm. szr. ~ja. 1) Tartozási járandóság, vagy dij gyanánt követelt, és kiszakasztott rész bizonyos ingó vagyonból, áruból stb. Ilyen a ma is divatozó malomvám, midőn a molnár az őrlésre hozott gabonából egy részt, nevezetesen a pozsonyi mérőből egy finaknyit kivesz. 2) Azon dij, melyet a szálított jószágtól, áruktól stb. néha a személytől a határokon, hidakon, utakon stb. az államnak, vagy illető tulajdonosnak javára fizetni kell. Nem lehet kétség benne, hogy a hajdani pénzszük korban az ily vámot sokszor természetben szokták megadni; innen megvámolni valamit am. bizonyos részt kivenni, elvenni belőle. Határvám melyet bizonyos országok, tartományok határán általvitt áruktól fizetnek. Hidvám, útvám, kövezetvám, partvám, a hidak, utak, kövezetek, partok használása fejében. Tarka lótól, vemhes szamártól nem vesznek vámot. (Km. Hanem a gazdájától). Borvám, gabonavám, gyarmati áruvám. Kiviteli, behozatali vám. Fogyasztási vám. Hegyvám az az szőlőhegyi vám, mely mielőttt a szőlőváltság behozatott, némely kiváltságos helyeken a szőlőhegyektől a földesúrnak nem tizedben vagy kilenczedben, hanem évenként bizonyos állandó összegben az évi termésre tekintet nélkül fizettetett. A ,hegyvám szó (németesen: Bergrecht) eléjön az 1405-diki I-ső törvényczikkben is, némelyek véleménye szerént ,bányavám értelmében. Vámot vetni valamire. Vámot kérni, venni, szedni, adni, fizetni. A mit nyert a vámon, elvesztette a réven v. némelyek szerént: harminczadon. (Km.). 3) Azon hely, vagy ház, vagy hivatal, hol a vámdijt szedik. Vámhoz érni. A vámnál megállni. Kikerűlni a vámot. V. ö. HARMINCZAD.
Teljesen egyezik a persa vám szóval mely am. aes alienum, debitum; másképen: ávám v. avám, és hám v. ábám v. abám. (A v és b a persában gyakran váltakoznak pl. bán is másképen: van. Az á előtét is gyakran eléjön a persában pl. ta és á-ti am. tűz).