, (vál-t-ság) fn. tt. váltság-ot, harm. szr. ~a. 1) Más által akármikép letartóztatott személynek vagy jószágnak bizonyos dijért általvétele, illetőleg megszabaditása. Mit kivánsz váltságul? (Szabó D.). Innen a váltságdij, váltságbér, váltságpénz öszvetett szók. "Üdvözlégy. angyali kenyér, váltságunkért adatott bér. (Egyházi ének.) 2) Maga azon dij, vagy bér, melyet a megvaltásért adni kell. Levélváltság, zálogváltság, melyen a levelet, zálogot kiváltjuk. 3) Régiesen pl. a Nádor-codexben előjőn ,választás jelentésében. "Ó mely igen bódogtalan váltság választani az örök ként. (107. 1.) De eléjön mai jelentésében is: "Pokolba valamely szömélyek mennek, továbbá nincsen ő nekik váltságnak reménysége... ha mind ez velág ő kéncsét érőtte adná, egy pokolbeli lelköt meg nem szabadíthatnának. (335. 1.). Továbbá ,csere jelentésében. "Minemű váltságot től (tevél) ez napon, mert ime adaték neköm szolga az úrért. (363. 1.).
Képeztetésre olyan, mint a hasonló alakú igékből származott költség, mentség.