, (vál-t-oz-at) fn. tt. változat-ot, harm.szr. ~a. 1) Új állapot, jelenségtünemény, mely egy másik helyett jön létre, mely azt mintegy fölváltja. 2) A zenészetben valamely alapdallamnak a hangszerhez alkalmazva müvészetibb, legalább mesterségesebb modorban eléadott módositása, mely által az eléadó különösen az illető hangszeren szerzett jártasságát akarja kitüntetni. (Variatio). 3) A régieknél eléjön ,váltság helyett is.
"Isteneket felemeltet,
Nekik teszen áldozatot,
S ő bínéért változatot.
Katalin Versesleg. (Toldy F. kiadása 77. 1.)