, (vál-t-oz-ik) k. m. változ-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. Előbbi állapota, mivolta másra fordúl, más alakban tünik elé, nem marad az, vagy olyan, ami, vagy amilyen azelőtt volt. A derüs idő borusra, a borus derüsre változik. Régi vig kedélye komorra változott. A hernyó pillangóvá változik. A világ sorsa változik, megváltozik. Betegsége után egészen elváltozott. "Változton változik Csúzi Trombitájában am. szüntelen változik, oly alkatú mint "folyton foly, menten megy. Meg-, kiváltozni, régiesen am. magát meg-, kiváltani. Szabó Dávidnál is ,kiváltozni am. szabadúlni, mentekezni (azaz menekedni). Eléjön 1641-ben kiadott egy bizonyságlevélben: "Egy igaz holdult embert vittek el, Fülemen Lázár nevüt negyed magával, maga változott ki 600 flor. "Molnár György feleségét, az ki 450 forénton változott ki. (Régi Magyar Nyelveml. III. K. 362. 1.). A Nádor codexben megváltozni. "Mondd meg, ha vagyon (-e) valami kedvezés és ha megváltozhatnak (-e) kéncscsel, avagy ez világi ajándékokval. (335. 1.). Ugyane codexben "valamibe változni am. valamivé változni (l. végül a Szótárban).
Képeztetésre hasonlók hozzá: tartozik, költözik, rejtezik hűtőzik, osztozik.