, (váltó-érték) ösz. fn. Azon érték akár pénzben; akár árukban, akár előbbi adósságban, melyért a váltó kibocsáttatott, azaz melyet kapott akár az egyenes váltóadós, akár a többi aláírók egyike vagy másika; midőn a váltókötelezettséget, annak bekövetkezendő kifizetését magára vállalá. Azon kifogás, hogy a váltóadósok egyike vagy másika értéket nem kapott, a magyar váltótörvénykezésben el nem fogadtatik, minthogy minden aláiró váltóadós egyetemleg van kötelezve, sőt ha egyik sem kapott volna is értéket, a váltó hitele, minthogy rendeltetése a forgalmat elémozdítani, azt kivánja, hogy azon kifogással élni ne lehessen; ezért a váltó aláirása nagy ovatosságot igényel.