, (val-ó-ság-os) mn. tt. valóságos-t v. at. tb. ~ak. 1) Valóban, igazán, köz tudomásra létező; nem képzelt, nem költött, nem szemfényvesztő. Valóságos történet. Valóságos igaz. 2) Ugyanaz, vagy olyan, aminek eredetileg lennie kell, vagy aminek látszik; nem áll, nem szinlett, nem pótlékféle; valódi. "Csak legyen minden tanácskozásunknak vezérlője az egy valóságos szeretet. Gr. Battyány József esztergomi érsek. (A Főrendeknél. 1790. jun. 10-ikén).