, (vál-t-oz-atlan) mn. tt. változatlan-t, tb. ~ok. 1) Ami bizonyos idő folyta alatt ugyanazon állapotban, mivoltában állandóan megmarad. Változatlan egészség, időjárás, szerencse. Változatlan kedély, akarat. 2) Ami szükségképen létezik, a mi lényegénél fogva mindig ugyanaz. A természetnek változatlan törvényei. Különösen, öröktől fogva létező. Az Isten változatlan. Különbözik: változhatatlan.