, (vál-t) áth. m. vált-ott, par. ~s, htn. ~ni, v. ~ani. Köznépiesen: vát. Valamit más hasonnemüvel fölcserél, vagy helyettesít. Ruhát váltani, a levetett helyett mást venni magára. Tányérokat váltani, a bepiszkoltak helyett tisztákat adni. Az őrt fölváltani. Egymást bizonyos munkában fölváltani. "Megváltani a kormányt az ekében. (Szabó. D.) Útat váltani. Állomásonként lovakat váltani. "Meg kell néha a ruhát váltani: változtatni. (Szabó D.) "Soha nem akartalak en tegedet egyeb fion (fiún azaz fiúval) elváltanom (-el- v. fölcserélnem. Nádor-cod. 363. 1. 2) Hasonneműt viszonoz. Szót váltani valakivel. Levelet váltani. Gyűrűt váltani (a jegyesekről mondják). Fontos képet váltani. 3) Bizonyos értéken, pénzen stb. kicserél, magához vesz valamit. Kiváltani, visszaváltani a zálogba adott, jószágot. Ezen mást kell váltani: venni, szerezni. (Szabó D.). 4) Némi áron szabaddá tesz; bizonyos rosztól megment valakit. Kiváltani a foglyokat. Megváltani életét a haláltól. Krisztus urunk az emberi nemet szenvedései és halála által megváltotta a kárhozattól. 5) Nagyobb pénzdarabot hasonló értékü kisebbekkel vagy bizonyos neműt, anyagút más neműre, anyagúra cserél föl. A forintot krajrczárokra váltani. Aranyat váltani. Papirospénzt aranynyal, ezüsttel beváltani. 6) Vadászok nyelvén vált a kopó, midőn hajtás közben más vadra talál, s az addig követett nyomot elhagyja. 7) Az emberi hangról is szokták mondani: jól vált (vát) a hangja, tisztán helyesen dalol v. énekel; a hangok egymás után jól váltakoznak. Nem vát a hangja, nem jól foly egybe vagy rekedt; néha a hangszerről is mondják. A székelyeknél ěssze (össze) válnak am. egy hangon énekelnek; összebeszélnek, egy húron pendűlnek.
Mindezen jelentésekben a vált bizonyos viszonyt fejez ki, mely két hasonló nemű vagy értékü fél között létezik; tehát váltani annyit tesz, mint bizonyos tekintetben hasonló két félt egymással fölcserélni, egyiket a másikért adni, venni. Ennélfogva a fél szónemzetség, és vál család ivadéka (Lugossy J.).V. ö. FÉL, név: és VÁL, ige. A Budenz J. felhozta mordvin polaffï és erzamordvin polavto- (váltani, cserélni) igetörzsek is, úgy látszik, mintha a finn puole, észt pole, lív puol (= fél), stb. szókkal volnának összefüggésben.
Képeztetésre olyan, mint ezen igékből: telik, sérik, esik, kel, egyszerü t képzővel származott telt v. tölt, tilt, sért, ejt (est), kelt, és így válik vált.