, (von-cz-al-ék) fn. tt. vonczalék-ot, harm. szr. ~a, v. ~ja. Vonczolt v. vonszolt valami, Különösen a vadászoknál, dögrész, zsiger stb. melyet földön vagy havon oly czélból vonczolnak, hogy bűzén rókát, farkast vagy más dúvadat bizonyos helyre csaljanak.