, fn. tt. vicsor-t, tb. ~ok. A két főbb hímesek és magrejtősök seregébe tartozó növénynem, melynek csészéje négy hasábu, bokrétája ásitó (mintegy vicsorgó); felső ajaka sisakos, szálkahegyű, az alsó három karéju, hátraszegett szélü, tompa. (Lathraea).