, (ver-e-ség) fn. tt. vereség-ět, harm. szr. ~e. 1) Verés által okozott szenvedés, fájdalom. A nagy vereség miatt alig bír menni. Vereséget szenvedni. A szó is vereség a régi szolgának. (Km.). 2) Verés okozta jelek, foltok az állati testen. Kék vereség.